Tudtuk, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire... A rengeteg hiányzót csak nehezen pótoltuk, az utolsó negyed órában hoztuk a kötelezőt.

A kötelezőnek épp nem mondható soroksári győzelem után, az eddig nulla pontos Hort II ellen folytattuk bajnoki szereplésünket, papíron tehát könnyebb ellenfél következett. A problémát az jelentette, hogy megsokszorozódott a hiányzók száma, így a mérkőzésnapra egyetlen mezőnycserével érkeztünk. A variációs lehetőségek száma tehát alaposan csökkent.

Már az első percekben látszott, hogy nehezen vesszük fel a mérkőzés ritmusát, a védekezést még úgy ahogy megoldottuk, de támadásban súlytalanok, erőtlenek maradtunk. Hiába volt szellős az ellenfél védelme, nem választottunk jó megoldásokat, nem voltak meg az utolsó passzok, vagy a befejezést rontottuk el. Feszültté vált a játékunk, megint a körülmények, a játékvezetői felfogás, a labda, a kapufa - minden zavart minket. Így hiába vezettünk gyakorlatilag végig az első félidőben egy góllal, az utolsó percben kettőt kapva előnnyel mehetett szünetre a Hort II.

Nem mondhatni, hogy a második félidőre egy csapásra minden megváltozott, tartottuk az döntetlen körüli eredményt, de nem tudtunk fordítani. A hajrában új felállással próbálkoztunk - Janetka Gábor beállósként, Szedlák Máté pedig irányítóként játszott és ezen a napon ez volt a legjobb variációnk. Tíz percen át nem kapott gólt Szuhenyák Ferenc, a Sirály egyre nyugodtabban kézilabdázott, aminek 17:15-ös vezetés lett az eredménye. A legtöbb találatot Szedlák Szabolcs szerezte, de ismét megemlítendő, hogy minden mezőnyjátékosunk legalább kétszer eredményes volt.

Szerdán a Honvéd Zrínyi otthonában játszunk egy ki-ki mérkőzést, remélhetőleg ismét a Soroksáron látott elszántsággal és akarattal.