Újra győzött a Sirály, végeredményben fölényesen. Áprilisban hibátlanul szerepeltük a bajnokságban, három meccsen hat pontot szerezve hetedikek vagyunk.

Komoly, a sporthoz értő szakemberek erre szokták mondani, hogy a Zrínyi elleni győzelmünknek, majd akkor lesz igazán értéke... Merthogy a tabellán egyaránt 14-14 ponttal álltunk a mérkőzés előtt a Lakóhellyel, ahol ráadásul ősszel nagyon tartalékos felállásban léptünk pályára, és bele is szaladtunk egy hétgólos vereségbe.

Most viszont fordult a kocka, hiszen Szabó Zsoltiék érkeztek csere nélkül a mérkőzésre, aztán éppen befutott még egy ember, így kapusposzton már válthattak volna akár. Alaposan elaltatott minket  ugyanakkor az ellenfél impotenciája és sajnos a mi játékunkra is rányomta bélyegét a tanácstalanság. A védekezésünk többnyire rendben volt és működött, de támadásban sorra maradtak ki a ziccerek, elsősorban szélsőink jeleskedtek ezek elhibázásában. Így hiába vezettünk, egy pillanatra sem dőlhettünk hátra, sehogy sem akart nőni a különbség. Négy gólról például 1-re még felzárkózott a Lakóhely (7:6), de azért a félidőre visszaállt a különbség.

Hasonló mederben zajlott a második 30 perc is, igazán nem tudtunk felpörögni, a korábbi mérkőzéseken nyújtott teljesítmény közelébe érni. Megint 16:12-ről lett szoros, az utolsó negyedóra 17:16-nál kezdődött. A vezetést azonban egy pillanatra sem adtuk ki a kezünkből, 23:20 után pedig a záró nyolc percben magabiztossá tettük a kicsikart győzelmünket. Két irányítónk dicsérhető gólerős játékukért, valamint Kozma Gábor második félidei teljesítményéért.

Újabb fontos láncszem esett ki a csapatból, Nagy Norbert után Janetka Péter számára is befejeződött az idény, egy indulásnál kapott a combjához, az orvosok részleges izomszakadást diagnosztizáltak.

Felléptünk a hetedik helyre, az Emericus és a Rufusz mögé, ami újoncként nem egy rossz társaság. Az előzéshez - épp ellenük - újabb bravúrokra lenne szükség. Vasárnap este az utolsó "kötelező" feladat következik, a négypontos MÖSE lesz az ellenél.