Döcögősen indult az idény. Harmadik mérkőzésünkön szereztük meg az első pontunkat. A KRSE újfent bizonyította tudását, a Rufusz ellen volt esély akár a győzelemre is, a Zrínyivel szemben pedig nyernünk kellett volna.

 

A szeptember közepi idénynyitón magunkhoz képest nagy játékoslétszámmal voltunk jelen,  három cserelehetőségünk is volt. A bejutás nehézkesen, a bemelegítés nagyon röviden zajlott, aztán ideig-óráig jól tartottuk magunkat az ezúttal is villámgyors, a hibákat azonnal góllal büntető KRSE ellen. A félidő végi hibáinknak köszönhetően a játék képénél nagyobb különbség alakult ki már a szünetre. A vendéglátók gyakoroltak és ez az ő játékukon is meglátszott, felállt fal ellen csak elvétve tudták végigjátszani a játékaikat. Az eredményen azonban ez nem hagyott nyomot, mert amit csak lehetett az ellenfél kapusába lőttünk (csak a jobb-felső sarokból kiszedett legalább 6-8 lövést).

Szombaton Szedlák Szabolcs "váltotta" Janetka Pétert, hazai pályán első ellenfélként a Rufusz CTSE következett, akikkel tavaly két jó mérkőzést játszottunk (ősszel 22-28-ra nyertünk, tavasszal 20-20 lett), az előző évi tabellán pedig csak büntetőpont miatt kerültek a hátunk mögé. Az első percek teljes zavarodottságot mutattak, nem találtuk a játékunkat, mindent elhibáztunk a befejezéseknél. 5-0-val kezdtek a vendégek, amiből lassan sikerült 6:4-re felzárkóznunk. Az egyenlítés azonban nem sikerült sem ekkor, sem később, a félidőre visszaállította az ötgólos különbséget a Rufusz. Hiába játszottunk több ízben emberelőnyben, azokkal rosszul sáfárkodtunk és így az egész félidőben csak kapaszkodtunk. A végjáték újra az ellenfélről szólt, így a tavalyi eredmény fordítva ismétlődött.

Szerdán idén már második alkalommal és egyben utoljára utaztunk a Nemzetvédelmi Egyetemre, a Zrínyi ellen sem volt egyszerűbb a bejutási procedúra. Bár Szűcs Péter átöltözött és játékra készült, a lába miatt mégsem tudta vállalni a játékot, így csere nélkül készültünk a találkozóra. Az első pillanattól stabil védekezésre rendezkedtünk be és igyekeztünk lassítani a játékot, ami taktikailag jó választásnak tűnt, azonban az ellenfélnek is hasonló a játékmodora, így gyakorlatilag lassú labdázgatás folyt a mérkőzésen. Nem is szakadt ki a gólzsák, igazi gólhelyzetek is csak ritkán alakultak ki. Az első mérkőzéssel ellentétben, itt általában hibára hibával válaszolt mindkét csapat. Az ellenfél vezetett többször is néhány góllal, a végjátékba azonban már Sirály előnnyel mehettünk. A fegyelmezetlenségünk, a pontatlanságunk az oka, hogy az egy pontnak is örülnünk kellett lefújáskor.

Már most kijelenthető, hogy nehéz idény vár ránk. Kozma Gábor és Nagy Norbert továbbra is sérültek, visszatérésük időpontja is bizonytalan. Szedlák Szabolcs és Szuhenyák Ferenc egyéb elfoglaltságaik miatt ritkábban állnak a csapat szolgálatára, így a további tíz játékosra nagyobb teher hárul. További probléma, hogy csak 2-3 játékosról mondható el, hogy stabil jó teljesítményre képes jelenleg, a többiek játéka ingadozóbb. A legnagyobb gond mégsem itt, hanem a fejekben keresendő - a játék élvezete, az egymásért küzdés, a csapat sikeréért tenni akarás, nehéz helyzetekben egymás támogatása és biztatása - ezek jelenleg nagyon hiányoznak a társaságunkból.